Bár szerencsére nem általános, vagy mindennapos dolgokról lesz ebben a cikkben szó, azért mégsem mehetünk el a különböző pszichés megbetegedések mellett, hiszen magas százalékban szinte csak a nőket érinti, és komoly fizikai következményei vannak. Esetleg már sejtitek is miről beszélünk ma: Anorexia és Bulimia Nervosa.
Mindkét tünet-együttes pszichés eredetű, a hamis önértékelés, illetve teljes önképzavar jellemzi, esetleg egy fiktív, a valóságtól elrugaszkodott ideál eléréséhez való már egészségtelen ragaszkodás következménye.
Ez a nem létező kép lehet a média által sugallt, jelenleg uralkodó női testalkat, vagy akár egy – a családon belül működő – fokozottan destruktív, vagy elfojtáson alapuló magatartásra való válaszreakció, vagy megfelelési kényszer. (pl. édesapa folyamatosan kritizálja kiskamasz lányát, becsmérli, hiszen korának megfelelő módon serdülő fiúk keltik fel az érdeklődését. Az édesapa állítja, hogy „féltésből” ordítozik és hordja el ennek-annak a kislányát, mondván pontosan ezt: ő még kislány).
A lány mind lelki, mind pedig fizikai szempontból egy új korszakhoz érkezett, és ez eleve összezavarja a világról és önmagáról alkotott képét. Lelki szempontból a gyermekek kb. 14 éves kor körül "válnak le" szüleikről, ekkor alakul ki végleges, önálló felnőtt személyiségük alapja.
Ebben az időszakban fokozott figyelem, törődés, szeretetteljes terelgetés lenne a célravezető, hogy a fiatal gyermek érezze: szüleire bármikor számíthat, és hogy a szülők személyisége, viselkedése, stílusa stb. mértékadó követendő példa legyen.
Egy lány esetében még komplikáltabb a helyzet, mert a fizikai test is nagymértékben megváltozik, nőiessé kezd válni, s ezt a változást feltehetőleg a külvilág is észreveszi, tehát ebben a korban nagy jelentősége van a folyamatos megerősítésnek. Kiemelkedő az ellenkező nemű szülő szerepe, jelen esetben az apáé. Az ő viselkedése és problémamegoldó képessége szolgál etalonként a gyermek jövőjére és párválasztására nézve. Feltehetőleg a kislány is úgy fogja magát elfogadni, ahogyan ezt érzi a szüleitől, illetve tudat alatt olyan struktúrájú párkapcsolatokba bonyolódik majd bele, amilyen az apa-lánya kapcsolat energiarendszere.
Testünk-lelkünk egyensúlyra törekszik, tehát az agresszív viselkedés, vagy elutasító szülői magatartás végzetes lehet, tekintve, hogy e két tünetegyüttes sok esetben súlyos egészségkárosodással, vagy halállal ér véget.
Nem tévedés, hogy itt, a Fitness Blog-on ezzel a komoly témával foglalkozunk. Személyi edzőként, életvezetési tanácsadóként majdhogynem mindennapos, úgymond fájdalmasan élő ez a probléma. A család sok esetben nem tud, vagy nem akar a tünetek ellen tenni, magyarán széttárt karokkal mentesíti magát a felelősség alól. (Illetve további agresszív magatartással, fenyegetéssel, tiltással rontanak az egyébként is súlyos helyzeten.)
A lelkileg mérgező, elfojtásokkal manipuláló családok esetében a szülők nem is tudnak gyermekük konfliktusáról. Egy egészségesen működő családmodell esetén elképzelhetetlen lenne pl., hogy egy serdülő a család szeme láttára éhezteti magát halálra. Rengeteg ilyen, és ehhez hasonló eset van. A mai "médiaközpontú" kor is sokat nyom a latba, hiszen egy-két nehezebb sorsú gyermek a hírességek útját követi, abban látva az egyetlen megoldást a kitörésre addigi életéből.
Anorexia nervosa:
Fizikai szinten:
A test eléheztetéséről van szó. Az energiabevitel lassan lassan eléri akár a nullát is, az energiafelhasználás pedig eltolódik akár a naponta történő több órás önsanyargató testedzésbe. A zsírraktárok fokozatosan eltűnnek, a test egy idő után a létfontosságú depo-zsírszöveteket égeti el. Ezek a létfenntartáshoz szükséges zsírok, a szövetek közötti zsírállományt alkotják, a tenyéren és a talpon találhatóak, és a hasi részben a menstruációt szabályozza.
Érthető, hogy egy bizonyos testtömeg-kilogramm-csökkenés után eltűnik a nemi jelleg, akár az arc is jellegtelenné, személytelenné válik, a menstruáció teljesen elmarad, a mellek is eltűnnek.
Lelki szinten:
A saját magát mélyen elutasító, önpusztító önkép. Önmagát szeretni képtelen lelkület húzódik a háttérben. Legtöbbször a női én elfogadására való képtelenség miatt alakul ki az eléhezési tünet, hiszen ennek következtében újra „gyermeki” testalkat alakul ki. A betegség torz módon szimbolizálja a gyermeklétbe való vágyódást, és életellenes próbálkozást az idő visszafordítására, mely olyannyira lehetetlen, mint ahogyan egy kisbaba visszatérne az anyaméhbe. Arra a szeretetteljes szülői figyelemre való vágyódás húzódik a háttérben, amilyen kisgyermekkorban kap az ember.
Más értelmezésben a meg nem értettség, egyedüllét, lelki társ hiánya is előidézheti ezt a tünetet. Nem feltétlenül kell otthon gubbasztó, visszahúzódó gyermekekre gondolnunk. Egyik legáltalánosabb ebben az esetben: a társas magány. Rengeteg olyan fiatal van, aki érzi, hogy valamilyen szempontból más lelkületű, nem konformista, nem tud vagy nem is akar bizonyos normarendszerekbe beilleszkedni. S mivel választania kell a külső nyomás és a saját (jelen esetben minden oldalról elutasított) belső világa között, kényszerből a külső világot választja, ahhoz próbál alkalmazkodni, annak megfelelni. Mivel legalapvetőbb törekvésünk az életben maradás, a létfenntartás ösztöne, és családunkból, társadalmunkból való számkivetettség érzése alapvető biológiai-lelki szükségleteink elvesztését, létbizonytalanságot von maga után.
A saját magunk alkotta belső világ legalább olyan fontos, mint a külső fizikai, azonban, mivel elsősorban fizikai lényként kell fennmaradásunkat biztosítani, így a saját belső világunk tudatos, vagy tudattalan elutasítását egy önsanyargató, eléheztető magatartás jelképezi. A magyar nyelvben, népdalokban sokszor szerepel: "elemészti a bánat". Az anorexia nervosa pontosan ezt jelképezi, a test felemészti önmagát és elpusztul.
Összefoglalva: a mai anorexia nervosa tünetegyüttese a hajdani önsanyargató, önbántalmazó, éhező szerzetesrendekhez hasonlítható, ahol hitünkért szenvedni kellett, a hit mögött súlyos bűntudat és elutasítás húzódik. Megdöbbentő az az akaraterő, amellyel a beteg végigviszi akaratát, akár az ételről való teljes lemondáson keresztül a több óráig tartó edzésekig.
A Bulimia nervosa:
Fizikai szinten:
Túlzott energiabevitel, elképesztő mennyiségű táplálék elfogyasztása után szándékosan előidézett hánytatás, hányás, hashajtók szedése stb.
Lelki szinten:
Mint ahogyan az anorexia nervosa tünetegyüttes esetében, itt is egy bizonyos lelki éhség húzódik a háttérben, amely lelki szinten nem tud megvalósulni, így testi szinten jelentkezik egy állandó falási kényszer formájában. Ám itt is az önsanyargató lelkiismeretfurdalás, a számkivetettség érzése a motiváló erő.
Bár tüneteiben különböző, ám a lelki okokat tekintve nagyon is hasonló problémáról van szó mind az anorexia, mind a bulimia nervosa esetében is.
A Bulimia nervosa azért is nagyon veszélyes, hiszen nem jár olyan látványos testsúlycsökkenéssel, mint az anorexia nervosa, így az esetek magas százalékában, a hánytatás titokban zajlik, a családtagok nem tudnak szerettük „új szokásáról”. Míg az anorexia esetében az emésztőrendszer szinte teljesen leáll, és a vitaminok felszívódása lehetetlenné válik, úgy a bulimia esetében az egész emésztő rendszer és főleg a gyomor, a nyelőcső nyálkahártyáját szétmarja a gyomorsav, amely az evés hatására termelődik. A hashajtók túlzott mennyiségben is ideig történő fogyasztása pedig bélgyulladást, dehidrációt okoz.
Itt is érvényes az az észrevétel, hogy a lelkiállapot következményeként a test szó szerint elemészti, szétmarja saját magát.
Elgondolkodtató, hogy jelen korban, hogyan juthatunk el odáig, hogy egy gyermekre, egy kis felnőttre nem jut annyi idő, nem kap annyi figyelmet, hogy ezt a hatalmas lelki problémát bárkinek elmondhassa. Milyen a szülőkkel fenntartott viszony, ha nem érzi úgy a gyermek, hogy szüleinek bármit elmondhasson, ezáltal kibeszélve magából a konfliktust, annak gyökereit, megtéve ezzel a legnagyobb, és a gyógyulás felé a legfontosabb és leghatékonyabb, gyógyító erejű lépést.
