Lássuk, milyen konkrét hiedelmek uralkodnak az edzőtermek világában:
1. számú tévhit:
„ Az izomláznak nem igazán kell jelentőséget tulajdonítani,
sőt: rá kell dolgozni!”
NEM IGAZ!
Az izomláz egy bizonyos anyagcsere-folyamat mellékterméke, illetve annak érzékelése. Amikor az izomrostok rövid időn belül nagy terhelést kapnak (és nem feltétlenül valóban nagy súlyokról van szó, ez mindig SZEMÉLYRE SZABOTT: edzettség függvénye), az izmok energiaraktárai kiürülnek, és mivel nincs idő arra, hogy oxigén jelenléte segítse a felhalmozódott salakanyagok kiürülését a rostok közül, így egy anyagcsere-melléktermék képződik: a tejsav.
A tejsav az, amely felgyülemlik az izomrostok között, és a fájdalmat okozza. MINDEN ESETBEN MEG KELL VÁRNI, míg a tejsav kiürül a szervezetből, és a mozgás újra fájdalommentessé válik. Mivel szervezetünk nagyon „okos”, és az egyensúlyra törekszik, nem véletlen, hogy az izomláz fájdalommal jár, egyúttal ösztönözve minket arra, hogy ne használjuk az adott testrészt.
Ez a tévhit kétszeresen is megcáfolható:
Ugyanis az izomláz - azon kívül, hogy nem szabad rádolgozni - nagyon is lényeges tényező. Ha valakinek a célja az izomtömeg növelése, vagy akár a szálkásítás (tehát definiáltabb izomzat elérése), annak elengedhetetlen, hogy mindig izomláza legyen.
Ez a fejlődés kulcsa, hiszen AZ IZOM NEM AZ EDZÉS ALATT, HANEM AZ EDZÉST KÖVETŐ PIHENŐIDŐBEN FEJLŐDIK: azokat az edzésingereket, edzéshatásokat kompenzálja a szervezet, amelyek az edzés alatt érte az izomzatot és a testet.
Lásd még: Szuperkompenzáció
