Az élet számos „nyelven” szól hozzánk. Ilyen az „életkörülmények nyelve”, a „problémáink nyelve”, a „vágyaink nyelve” és ilyen a „tünetek nyelve” is.
Testünk szüntelenül üzeneteket küld - akár különféle betegségek formájában - melyekkel nem csupán azt mondja el nekünk, mit vétettünk az élet ellen, hanem azt is elmondja, mit kell tennünk, hogy újra harmóniában, egészségesen élhessünk.
Betegségünkben tehát nem csupán ellenséget kell látnunk, sokkal inkább jó barátot és segítőtársat, mert segít visszatalálni önmagunkhoz, csak meg kell tanulnunk megérteni az üzenetét.
Az emberi szervezet önmagától nem betegszik meg. Egy tünet oka mindig a tudatban, a gondolkodásban keresendő. Alább röviden összefoglalva megtalálhatóak a különféle tünetek és jelentéseik.
Ha egy testrész:
- begyullad - Szellemi-lelki szinten akut terhelés van jelen,
- elgennyesedik - Valami idegen hatolt a szervezetbe, amit el kellene távolítani (szellemi-lelki téren is),
- túlfeszül, megrándul (sőt: elszakad, vagy törik) - Túlzott igénybevételről van szó, melyet meg kell szüntetni,
- kificamodik - Szellemi-lelki téren valami nincs rendben, helyre kell igazítani,
- elgyengül - Gyakorolni, erősíteni, támogatni kell valamit, hiszen csak akkor jutok előbbre, ha eleget teszek bizonyos követelményeknek,
- működésében zavar keletkezik - Fel kell tennem a kérdést: mi zavar engem a valóságban? Hogyan tudnám helyreállítani a rendet?
- viszket, vagy ég - Meg kell kérdeznem önmagamtól: mi égeti a valóságban a bőrömet, mi az, ami viszket, hogy rákényszerítsen a vele való törődésre?
- beszűkül - Megkérdem hát magamtól: Mi szűkít be engem, miképp tudnám e tudati beszűkülést elhárítani?
- kitágul - Milyen téren mentem túl messzire, mit feszítettem túl vagy vettem túlságosan igénybe?
Tehát, ha elsajátítunk egyfajta pozitív gondolkodásmódot, akkor egy betegség, vagy tünet hasznot is hozhat nekünk: fejlődünk, többet tudunk meg önmagunkról. Esetleg arról, min kéne dolgoznunk, milyen irányban érdemes személyiségünkön, szokásainkon változtatni, hogy boldogabbak legyünk.
Ha mindenki tudná, hogy boldognak lenni, mennyi munkát és erőfeszítést jelent, talán nem is vágynának annyian boldognak lenni. Főleg a mai világban, sokkal könnyebb és „trendibb” megalkudni, panaszkodni és beállni a sorba, „konfekció-életet” élni, stresszelni, és „tömegkultúrálódni”.
Ahogyan a betonrengeteg nő, és aszfaltsíkságok terülnek el az egykori mezők, kis erdők helyén, lelkileg is elsivárosodni látszik a ma embere.
Tégy ellene! Ébredj fel!
A 6-os villamoson korán reggel munkába menet a Petőfi-hídról nézve is szép a napfelkelte, csak észre kell venni. Ha az egyik irányba fordulsz ugyan a lökdösődő, már reggel megfáradt rohanó embereket látod, de a másik oldalon ott az aranysárga napkorong, az újabb tavasz ígérete.
Te melyiket látod?
