Egy felnőtt teste hetven százalékában víz, anyagi felépítésünket tekintve tehát azt mondhatjuk, hogy vízből vagyunk. Ennek ellenére a legutóbbi időkig alig vizsgálták a vizet. Tudjuk, hogy a víz fontos létfenntartásunkhoz, de mivel oly megszokott számunkra, ritkán méltányoljuk tudatosan. Íme néhány kérdés és gondolat, amelyeken érdemes eltöprengeni, és amelyeket a következőkben megvizsgálunk.
- elgondolkodtál már a víz tulajdonságairól?
- tudod-e, hogy a víz, amelyet megiszunk, javíthat az egészségeden, és jobbá teheti életed?
- tisztában vagy-e vele, hogy a tudatosság képes megváltoztatni a vizet, tehát gondolatunk rezgései hatást gyakorolnak a testünkben lévő vízre?
A huszonegyedik századot a Vízöntő korának tartják, ami a víz jegye. Az ENSZ pedig a „Víz évtizede (2005-2014) kezdetének” nyilvánította a 2005. évet. Nem hagyhatjuk, hogy ennek beharangozásán kívül ne történjen semmi.
Tudjunk meg többet vízről, fordítsunk még nagyobb figyelmet rá, ismerjük meg még jobban önmagunkat. Minél többet tudunk a vízről, annál tisztábban fogjuk látni testünket, melynek 70 százaléka víz és tisztábban látjuk önmagunkat.
Dr. Masaru Emoto 1994-ben tárta először nyilvánosságra vízzel kapcsolatos kutatásait. A természetes víz és a csapvíz kutatása érdekes felfedezésekhez vezetett.
1994 szeptemberében két hónap erőfeszítés és munkálatok után végül sikerült lefényképezni egy hatszögletű, fagyott vízkristályt. Először egy vízmintát tett egy üvegbe, és egy ideig hagyta, hogy valamilyen információ – egy szó, kép vagy zene - hasson rá. Ezt a vizet aztán 50 db, 5cm átmérőjű petricsészébe cseppentették, majd -25C-on vagy még alacsonyabb hőmérsékleten lefagyasztották. Amikor 3 óra elteltével kivették a fagyasztóból, ezekből jégszemcsék keletkeztek, melynek közepe a felszíni nyomás hatására kidomborodik. Ezek igen apró szemcsék, átmérőjük kisebb, mint 1,25 cm. Minden szemcsét közvetlenül megvilágítottak és megnézték mikroszkóp alatt.
A hőmérséklet emelkedésével egy kristály kezd kialakulni, amikor a víz olvadásnak indul. Mindez 1-2 percig tart, és az alakzat nyíló virágként tárul fel. Az 50 petricsészében ugyanaz a víz van, és mindet ugyanolyan körülmények között fagyasztják le, mégsem alkot kristályokat minden jégszemcse. Míg néhány edényben gyönyörű kristályok alakulnak ki, másokban nem fedezhető fel kristály.
Amikor statisztikákat készítettek, csoportokba sorolva osztályozták az eredményeket: így például külön csoportba kerül a sok szép, és egyértelműen hasonló kristály, a többnyire összeroskadt kristályok, illetve azok a minták, amelyekben nem alakult ki kristály. A vízkristályok ilyenformán mindenképpen a tanulmányozott víz minőségéről árulkodnak.
A további felvételek készítése során feltűnt valami. A csapvízben egyáltalán nem alakultak ki kristályok, míg a természetes, más anyagokkal nem kezelt, és tisztított vízben igen.
A tiszta vízben megjelent jégkristályok zavarba ejtő szépsége és változatossága még jobban szembetűnő volt a csapvízhez hasonlítva: kristályképződményhez távolról sem hasonlítható alakzatok, riasztó, torz képek.
Dr. Masaru Emoto e-mikroszkópos kísérlete.
Részlet a "What the Bleep Do We Know" (Mi a csudát tudunk a világról?)
című filmből (angolul), vagy nézd meg magyarul ITT.
című filmből (angolul), vagy nézd meg magyarul ITT.
Ez elgondolkodtató, hiszen az emberek egyre kevésbé vannak megelégedve a vezetékes vízzel. Ebből kiindulva vizsgáljuk meg vezetékes vizeinket:
Ivóvizünket mélyfúrású kutakból vagy azokból a folyókból nyerjük, amibe a szennyvizeinket is engedjük. Sajnos a különböző tisztítási műveletek ellenére, egyik sem az a vízminőség, amire szervezetünknek szüksége lenne.
Csapvizünk további hátránya, hogy a fertőtlenítés miatt klórral kezelik. A klór idegméreg, arra szolgál, hogy a vízben lévő „élő mikroszervezeteket”, baktériumokat megölje. Vajon fogyasztóik gondolnak-e arra,hogy a bélrendszerben több mint 2 kg-nyi emésztésünket segítő, szervezetbarát baktérium található és mi magunk is egy élő szervezet vagyunk? Homokba dughatjuk a fejünket, de badarság azt gondolnunk,hogy ha ilyen vizet iszunk, akkor a klór nem lesz ránk hatással. A miskolci Onkológiai Intézet egyik cikkében „csendes gyilkosnak” nevezi a klórt, mert néhány az ivóvízben található vegyülete olyannyira agresszív, amely képes az emberi sejtek örökítő anyagaihoz, a DNS és RNS, kapcsolódva mutációkat előidézni. Az eredmény: a nyelőcső-, gége-, végbél-, tüdőrák, a Hodgkins-kór és a szívbetegségek megnövekedett kockázata.
A csapvizünk a klór mellett egyéb szennyeződéseket is tartalmazhat: toxikus fémeket, szerves mikroszennyeződéseket, fenolvegyületeket, növényvédőszereket, gyógyszermaradványokat és származékokat. Az ÁNTSZ csak néhány tucat idegenanyag mennyiségét vizsgálja az ivóvíz-szabvány alapján, a mintegy 60.000 szennyeződés közül.
Amit hivatalosan, a számvevőszék közzététele alapján tudhatunk, hogy pl. 1995-ben, országos átlagban a vízminták 43%-a, a vízművek ivóvízmintáinak átlagosan a 40%-a nem felelt meg az ivóvíz minőségi szabványainak. A legrosszabb helyzetű megyékben ez az arány a vízművek mintáinál 60% feletti volt. Fontos tudnunk azt is, hogy ezek a vizsgálatok a lehetséges szennyező anyagokból csak 12-14 jelenlétét és mennyiségét vizsgálták. Folyóink vízminősége az elmúlt évtizedben tovább romlott, ezáltal ivóvizünk is szennyezettebbé vált.
Ásványvizeink
Napi gyakorlatunk, hogy a vezetékes víz rossz íze miatt ásványvizeket iszunk. Ízük ugyan jobb, de sok ásványt tartalmaznak, amit ugyan a közvélemény egészségesnek tart, de közben olyan anyagok kerülnek a szervezetünkbe, amelyek alapul szolgálhatnak különböző megbetegedések kialakulásában. A kutatások azt mutatják, hogy a magas ásványi anyag tartalmú víz, az ozmotikus viszonyok miatt besűríti vérünket, s a felesleges ásványi anyagok lerakódnak a sejtközi állományunkban, ereinkben vagy a kiválasztó szerveinkben.
Számítások szerint életünk során kb. 200 kg ásványt, kőzetet fogyasztunk el. A túlzott mértékű szervetlen ásványi sók bevitele szervezetünkben felgyorsítja az öregedést. A szervetlen ásványi anyagok szervezetünk számára károsak, mert lerakódnak pl. a koleszterinkristályokra, és ez által foltszerűen csomók keletkeznek. Szervezetünk számára a szerves kötésben lévő ásványi anyagok, makró-, mikro- és nyomelemek a leghasznosabbak. Tény, hogy a növekvő ásványvíz-fogyasztás egyenesen arányos a vérkeringési zavarok számának növekedésével. Magyarországon a magas vérnyomás, a szívinfarktus és az agyvérzés az elhalálozások 50%-át teszi ki.
A túlzott ásványi anyag éppúgy eldugaszolja testünk közlekedési úthálózatát, mint a túl sok autó a városi közlekedést. Minden betegség visszavezethető áramlástechnikai problémákra.
Azokban a városokban alacsonyabb a lakosság elhalálozási aránya, amelyeknek jobb és lágyabb az ivóvize, hasonló összefüggés a rossz vízminőség és a rákos megbetegedések gyakorisága között.
Az ivóvíz szerepe
Szervezetünkben a víz szerepe annyira alapvető, hogy ha pl. az emberből 2 liter hiányzik (a 46 literből 4,3%), akkor súlyos vízhiányos állapotba kerül. A víz tehát nem csupán fontos makro-tápanyag, hanem egy nagyon érzékenyen beállított egyensúlyra törekvő vízháztartás alkotórésze. Az ember átlagos sűrűsége 2-4%-kal több a tökéletesen tiszta, kőportól mentes víz sűrűségénél. Ha a konyhasó és a tiszta H2O összekeverésével szeretnénk kifejezni egy ember átlagos koncentrációját, akkor 1 liter vízben kb. 5-10gramm konyhasó feloldásával keletkezne ugyanaz a sűrűségű oldat. Az emberi test, és szöveteink víztartalma tehát egy kémiailag híg oldatnak mondható.
Összefoglalva tehát: ha elérjük, hogy az ivással bevitt víz sűrűsége alacsonyabb a testünkben lévő sejtnedvek sűrűségénél, ekkor és csak ekkor beszélhetünk normális kiválasztásról, mert csak ebben az esetben van a bevitt víznek megfelelő oldóképessége. Ha ivóvizünk, üdítőitalunk, ételeink „töménysége” magasabb a testnedveink „sűrűségénél”, ozmotikus nyomásánál, akkor a bevitt víznek (folyadéknak) nincs oldóképessége és elvízteleníti a sejteket. Ez a sejt egyensúlyzavarához vezet, vesénk túlterheltté válik, elegendő tiszta víz hiányába képtelen kiválasztási funkcióját tökéletesen ellátni. Sok esetben állhat ez a folyamat néhány tünet hátterében: allergia, bélpanaszok, magas vérnyomás, ízületi fájdalmak, meszesedés, rák-, cukor-, vese- és májbetegségek, elhízás.
A víz szerepe szervezetünkben:
- Az újszülött kb. 75-80 %-a, a felnőtt kb. 60-70 %-a, és az idős szervezetnek pedig kb. 50 %-a víz!
- Naponta 1.400 liter víz folyik át agyunkon, és 2.000 liter víz mossa át vesénket.
- Az emberi szervezet naponta mindössze kb. 2,4 liter vizet választ ki, amit táplálék- és egyéb folyadékfelvétel útján pótolnunk szükséges.
- A víz nélkül megáll az élet! Testünk víztartalmának néhány százalékos csökkenése, már munkateljesítményünk 20-30 %-os hanyatlását eredményezi.
- Az emberi szervezet tökéletes működtetéséhez tiszta, ásványi anyagban szegény víz szükséges.
- Dr. Morell szerint: ”A víznek feladatai vannak, amelyek közül a legfontosabb, hogy megfelelő ozmotikus nyomást tartson sejtjeinkben és fenntartsa a teljes anyagcserét. A víznek nem feladata (vagy alig), hogy ellássa szervezetünket ásványokkal vagy nyomelemekkel.”
- Dr. Morell bebizonyította: „a 375 mg/l feletti ásványi anyag tartalmú vizek kifejezetten károsak és a szervezetünkben lerakódást okoznak! Kiválasztásunkat a 60 mg/l alatti vizek segítik elő!”
- Dr. med. M. Schmidt szerint: „a túlzott mértékű szervetlen ásványi sók bevitele a szervezetünkben gyorsítja az öregedést.”
- Pasteur írta: „Betegségeink 90 %-át megisszuk!”
Az ivóvíz ásványi anyag tartalmának szervezetünkre gyakorolt hatását Dr. Morell vizsgálta és az allábbi összefüggéseket állapította meg:
- 375 mg/l ásványi anyag tartalom kifejezetten káros és lerakódást okoz,
- a 150 mg/l ásványi anyag tartalom feletti víznek a kiválasztásra nincs pozitív hatása,
- a 95 mg/l ásványi anyag tartalom alatti vizek kifejezetten segítik a kiválasztást,
- a 60 mg/l ásványianyag-tartalom alatti ivóvíz méregtelenítő és salaktalanító hatást gyakorol a szervezetünkre.
