Pataki Beáta vagyok. 1978 április 27.-én születtem, Budapesten. Míg gyerekkoromban inkább a zene érdekelt (6 évig zongoráztam), úgy 12 éves koromban a lovaglás végleg megváltoztatta az életem. A díjugratás egy olyan sport, ahol a fizikai erőnlét, a koncentrált testtudat mellett komoly benső kapcsolatot kell kialakítani sporttársunkkal: a lóval.
Később, amikor megismertem a különböző csoportos mozgásformák világát az első budapesti fitnesztermekben, valahogy megmaradt ez az igény a bensőségesebb, és a lovaglás után már „emberközpontú” hangulatban történő sportmozgás iránt.
10 év sportolás, és sok munkahely-változtatás után megpillantottam egy fitnesz-iskola szlogenjét: „Legyen a hobbid a hivatásod!”, mondhatni azonnal döntöttem. Te jó ég, én azzal is kereshetem a kenyerem, amit a legjobban szeretek? Eeeeeeeeeez igen.
Személyi- és teremedzőként 5 évig, életmód-tanácsadóként és teremkerékpár (indoor-cycling) instruktorként 2 évig dolgoztam Olaszországban, Németországban és Budapesten.
2007-ben megszületett a kisfiam, Nándi. Így a munkának vége szakadt egy időre.
Ahogy nőttön-nőtt a gazfickó, úgy nőtt bennem az elhatározás is: valamit tennem kell.
Kismamaként, majd később „gyakorló anyukaként” az ember sokat jár ide-oda, főleg orvoshoz. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen betegesek a mai kor emberei. Bármelyik rendelőbe tértem be, tömve volt. És nemcsak az idősebb korosztály, már egyre fiatalabb és fiatalabb generációk fordulnak szüleik tüneteivel orvoshoz. Elhízás, gerincproblémák, szív- és érrendszeri panaszok, stressz stb. már a könyökünkön jön ki. De amikor 8-10 éves kisfiúk, kislányok, 10-15 kg súlyfelesleggel a táplálkozás/mozgáshiány okozta II. típusú cukorbetegség jeleit mutatva, krónikus gerincferdüléssel, vagy -5 dioptriás szemüvegben, félig letakart szemmel üldögélnek a rendelőkben, szíven üt a kérdés: így kell élnünk? Ez a természetes?
Elhatároztam, hogy leírom Nektek, mennyire fontos, hogy FIGYELJÜNK ÖNMAGUNKRA! A testünkre, lelkünkre, annak jelzéseire, igényeire. Merjünk egy kicsit boldogabbak, fittebbek lenni és néha fittyet is hányni a problémáknak. Mozogjunk rendszeresen, hiszen ha a mindennapok forgatagában eltespedünk, egyre nehezebb és nehezebb lesz rávenni magunkat az életmód-változtatásra. De én nem adom fel! Fitness BlogRiadóóóó!
